2010.11.22

Egy bűnöm van énnekem,
csak egy: az, hogy szeretlek.
Szeretlek én mindennél jobban,
de a szívem Teérted mindhiába dobban.

A bánat elhatalmasodik most rajtam,
ha rágondolok, hogy nekem már nem vagy.
Bánatos szívem rettentően szorít, s fáj,
úgy érzem hamarosan megöl a magány.

Nem lehetek Veled, s ez fáj nagyon,
elhagytál engem, Drága Kis Angyalom.
Hiányzol nagyon, hiányod mardos,
az életem nélküled üres, és fagyos.

Megértem döntésed, s tiszteletben tartom,
mivel a vágyam Téged a falhoz láncolt.
Lélegezni sem tudtál, mert folyton hívtalak,
szerelmem megölt volna, de Te nem hagytad.

Búcsúzom hát Tőled Szép Szerelmem,
kívánom, hogy a szíved ne vezessen félre.
Kívánom még Neked, hogy boldog legyél,
és a Jó Isten mutasson utat vágyaid felé!