Végetért életem!

Reggel könnyesen ébredtem,
láttam, nem vagy mellettem.
úgy kínoz a fájdalom,
az életem ezzel feladom.

Olyan szép volt az élet melletted,
néha mit nem kellett megtettem.
Olyan gyötrő ez az érzés,
elmúlt. nincs több kérdés.

Este könnyesen feküdtem,
megbántottam azt, kit szerettem.
Túl sok volt a könny és a kín,
a világból elfogyott a szín.

Szürkén látom a napot.
Mondd, ugye ezt nem hagyod.
10 év az túl sok idő?
tudom az igazi ő!

Kisgyerekként megtanultam, hogyan kell szeretni,
felnőtt fejjel nem tudom, hogyan kell feledni.
Úgy hiányzik a két szempár,
melyet nem látok soha tán?

Most is könnyes a szemem,
a világ elrohan körülöttem.
Átéltem a kínt, szenvedést,
elköszönök, eltávozok én.

Tudom, az élet megy tovább,
én kiszállok, nincs maradás.
Egy emberöltőt éltem,
nem felejtelek édes.